JK Rowling honlapja magyarul

 

Navigáció:

Üdvözlőszöveg | Hírek | Pletykák | Szemetesláda | GyIK | Díjazott oldalak | Életrajz

Extra | Hónap varázslója | Linkek

 

 

Napló

2006. december 19. (kedd)

A rendkívül kemény munka miatt hallgattam ilyen sokáig. Mostmár olyan jeleneteket írok, amelyeket néhány esetben már vagy egy tucat éve, vagy még régebben terveztem el. Nem hiszem, hogy aki még nem volt ilyen helyzetben, el tudja képzelni milyen érzés ez: néha örömmel, néha pedig szomorúsággal tölt el ez a tudat. Akarom is, meg nem is, hogy a könyv végére érjek (nyugi, azért be fogom fejezni).

Nagyon sokszor megkérdezték tőlem, hogy álmodtam-e már azt, hogy Harry 'világában' vagyok. A válasz pár éjszakával ezelőttig mindig 'nem' volt erre a kérdésre, amikor is eposzi álmot láttam, egyszerre voltam Harry és a mesélő. Horcruxot kerestem egy óriási, zsúfolásig megtelt teremben, ami egyáltalán nem hasonlított az általam elképzelt Nagy teremhez. Mesélőként pontosan tudtam, hogy a horcrux a kandalló egyik rejtett zugába szorult, míg Harryként mindenfelé keresgéltem, és közben próbáltam rávenni a velem társalgó embereket, hogy azokat a szövegeket mondják, amiket előre kiterveltem számukra. Ezalatt pedig annak a kávézónak a pincérei és pincérnői, ahol a hetes könyv nagy részét írtam, legalább 5 méter magas cölöpökön ugrálva sürgölődtek körülöttem. Lehet, hogy kevesebb koffeint kéne fogyasztanom?

Pár hete ismét ellátogattam a Leavesden stúdióba, ahol húsz percet levetítettek nekem a Főnix Rendjéből, valami fantasztikus volt. Mielőtt mindenki szétszéledt volna (ez volt az utolsó igazi forgatási hét), még sikerült váltanom pár szót Dannel, Ruperttel, Emmával és Evannával, ami mindig nagy élmény. Dan megváltoztatta a Pitonos teóriáját; azt mondja, nem akar olyan lenni, akik vigyorogva feszítenek őrült diktátorok mellett a fényképeken.

 

Az eddigi üdvözlőszöveg(ek)

 




www.lumos.hu